A mintegy kétszázezer lakosú Aachen Európa egyik jelentős kulturális és vallási központja.  Nagy Károly, a frankok királya az itteni gyógyvizekkel kúrálta magát, aztán ide is helyezte birodalmi székhelyét, palotát és nagyszerű kápolnát építve. Ez a 805-ben felszentelt kápolna képezi a magvát az aacheni dómnak, ahová a középkor óta tömegével jönnek a keresztény zarándokok.

Az "új Róma" megtestesülése - ezt az álmot akarta valóra váltani az uralkodó a Mária-templom (palotakápolna) építtetésének megkezdésével 786-ban, a mai Aachen városban fekvő fő rezidenciáján. Nagy Károly ezzel Európa egyik legjelentősebb építményének alapkövét rakta le, és Aachen városát időszámításunk szerint 800 körül a Római Birodalom középpontjává emelte. A dóm építészet- és művészettörténeti szempontból egyetemes jelentőségű, 600 év leforgása alatt (936 és 1531 között) például 30 német királyt koronáztak meg itt.

A dóm kincseskamrája Európa egyik legjelentősebb templomi kincsét őrzi a késő ókori, Karoling, Ottó-házi, Staufer és gótikus időkből származó vallási kulturális kincsekkel, melyek egy része az adott kor legnagyobb műalkotásai közé tartozik. Az itt őrzött ereklyéknek - a négy nagy ereklyének - köszönhetően az aacheni dóm a középkor óta a kereszténység egyik legjelentősebb zarándokhelye. Jézus pólyája és ágyékkendője, a Szent Szűz ruhája és az a kendő, amelybe Keresztelő Szent János levágott fejét takarták, 798 és 802 között került Aachenbe. Nagy Károlyt 814-ben a palotatemplomban helyezték örök nyugalomra. Az antik szarkofág napjainkban a sokszög alaprajzú gótikus kóruscsarnok középpontjában áll. A dóm jelenlegi arculata több mint ezer éves történelme alatt fejlődött ki, ma ez a város jelképe.

A magyarok számára különösen jelentős a zarándoklat. Minden valószínűség szerint már Szent István korában zarándokoltak magyar keresztények Aachenbe, hiszen István király Aachenben építtette az egyik magyar zarándokházat. Aacheni források a zarándoklat eredetét Magyarországnak a II. Henrik császár (1002-1024) uralkodása alatt bekövetkezett kereszténnyé válásával hozták kapcsolatba. A zarándoklatok első magyar írásos nyoma 1221-ből származik. A XIV. századra azonban, különösen minden hetedik évben nagy embertömeg zarándokolt a városba. Ennek oka az lehetett, hogy 1307-ben egy pestisjárványt követő pusztító éhínség idején egy magyar törvény vezeklésként Aachenbe vezető zarándoklatot írt elő. 1357-ben Erzsébet királyné, Károly Róbert özvegye, Nagy Lajos anyja is népes kísérettel járt a templomban, ahol találkozott IV. Károly német-római császárral és Anna császárnéval is. Ezen a zarándoklaton a királynő 700 lovas kíséretében vonult Aachenbe, a korabeli krónikák azonban megemlítik, hogy csaknem 5000 további zarándok vonult a birodalom legnyugatibb városába. Nagy Lajos az 1364-es zarándoklás alkalmával tett ígéretet egy magyar kápolna építésére és két magyar pap tartására. A kápolna 1367-ben készült el gótikus stílusban, királyunk 1370-ben adta át az aacheni polgármesternek és a városi tanács tagjainak. Az alapító oklevél az egyházi eszközöket, kegytárgyakat is leírta, amellyel ugyancsak Nagy Lajos látta el a Szűz Mária, Árpád-házi szentjeink és más szentek tiszteletére alapított magyar kápolnát.

A Nagy Lajos által adott felszerelésből ma csak két gyertyatartó, két ereklyemutató és három kép van meg, ezeken kívül van még két nagy és két kis magyar címer és két kis lengyel címer. A kápolnában Szent László, Szent Imre és Szent István koronás alakjai állnak, utalva arra a tényre, hogy uralkodónk az ő ereklyéikkel is gazdagította a kápolnát (ezek ma a kincstárban láthatók), előmozdítva szentjeink európai tiszteletét.

A kápolna belső homlokzatán "Fundata Ludovico I., Rege Hungariae, Anno 1374." olvasható.

Ma azonban a magyar kápolna, ahová a nyolcszögletű templomtérből belépünk, nem azonos a XIV. századival, mert az 1656-os tűzvészben véglegesen megsérült. A XVIII. században azonban felélénkült a magyarok érdeklődése az aacheni dóm magyar kápolnája iránt. 1746-ban a magyar Morocz tábornok egy új oltárt adományozott a kápolna számára és egyben kezdeményezte a kápolna újjáépítését.  Mária Terézia uralkodása idején került sor 1756. július 5-én az új stílusú kápolna alapkőletételére. Az új, barokk stílusú kápolna felavatása 1767. szeptember 15-én történt meg. Építészeti érdekessége, hogy ez a város egyetlen késő-klasszikus, XV. Lajos korabeli francia stílusú épülete.

A középkori magyarság életében az egyik legjelentősebb külföldi zarándokhely Aachen volt - fontos állomásaként a Santiago de Compostelába vezető útnak is -, olykor még Rómát is felülmúlta. 1778-ban azonban II. József császár rendelettel tiltotta be a magyar zarándoklatokat.

A kápolna felső, külső párkányán található magyar címer, valamint a kettős kereszt a tetőn felhívják a figyelmet: a magyarok sok évszázados aacheni zarándoklataira emlékeztető műemlékkel állunk szemben.

Több mint kétszáz év múltán, 1993-ban érkezett újra hivatalos magyar zarándokcsoport Aachenbe. Paskai László bíboros ekkor áldotta meg Varga Imre Szent István-szobrát a magyar kápolna tőszomszédságában.